Rengeteg olasz orvos az egészségügyi rendszer vegyes berendezését okolja a koronavírus elterjedéséért. A rendszer története, amelyben az állami- és a magánkórházak egyszerre versenyeznek az adófizetők pénzéjért, egészen 1997-ig nyúlik vissza.
Ekkor döntöttek úgy, hogy nagyobb autonómiát biztosítanak az egyes régióknak, ezzel decentralizálva az olasz egészségügyi rendszert. Róma ugyan továbbra is meghatározhatta a régiók költségvetését, azonban felhasználásukban sokkal nagyobb döntési szabadságot kaptak a régiók vezetői. Míg a legtöbb régió továbbra is az állami egészségügyet preferálta, akadtak kivételek is, mint például Lombardia. A 2000-es évek kormányai alatt kialakult rendszer óhatatlanul a magánszektornak kedvezett. 2017-re a privát kórházi épületeknek a kórházi létesítményeken belüli aránya már 50%-os volt. Mindeközben a közszolgáltatások száma visszaesett: 2000 és 2017 között például egyes államilag finanszírozott szolgáltatások száma - pl.: pszichiátriai, palliatív ellátás - 466-ról 257-re csökkent, míg a magánszektorban ugyanezen szolgáltatások száma megduplázódott. Ezek után ösztönösen megindult a verseny: a közegészségügyre berendezkedő, kevésbé piacbarát állami kórházaknak versenyezni kellett a kifejezetten ügyfélközpontú magánkórházakkal. A közszféra a kialakult helyzethez igazította a szolgáltatásait. Így engedte el többek között a drága, bonyolult, és pénzügyi szempontból nem megtérülő otthoni gondozást, melynek következménye az lett, hogy csak több ember került a kórházakba.
A rendszer hatásai
Fotó: militarytimes.com
Pietro Brambillasca, XXIII. János pápa aneszteziológusa szerint a járvány lassításában elengedhetetlen szerepe van a betegek otthonmaradásának. Így a háziorvosok vizsgálnák ki a fertőzötteket, végeznék el a megfelelő izolációhoz szükséges intézkedéseket, s csak szükség esetén küldenék kórházba a betegeket. Azonban a betegközpontú egészségügy megritkította ezeket a létfontosságú helyi szolgáltatásokat. Lombardiában létrejött az a szisztéma, melynél a betegek egyből a kórházakhoz fordulnak, kihagyva a háziorvosi szolgáltatások igénybevételét. Guido Marinoni, olasz orvos így vélekedik a lombardiai helyzetről:
Hiába állnak rendelkezésre újabb és újabb kórházi ágyak, ha egyszer maga a rendszer nem működik.
A háziorvosok hiánya miatt sok olyan beteget, akiknek otthon kellett volna felépülni, kórházba vittek, ami így indokolatlanul megterhelte a kapacitást. Ugyanakkor a házlátogatást végző orvosok sem voltak megfelelő védőfelszereléssel ellátva. Néhányan meghaltak, mások pedig tovább terjeszthették a vírust.
Sok kérdés felmerül a koronavírus lombardiai gócpontjának kialakulásával kapcsolatban, melyekre a fentiekben tárgyalt regionális egészségügyi rendszer felépítése egy válasz lehet. Ugyanakkor ez csak egy tényező a sok közül, amelyek hozzájárultak a vírus ilyen mértékű terjedéséhez.
Források:
https://www.politico.eu/article/coronavirus-lombardy-health-system-what-went-wrong/
https://www.saluteinternazionale.info/2019/06/lombardia-pubblico-e-privato-a-confronto/
