Az orosz-ukrán háború és az Európa energiaellátását fenyegető veszély visszahozta a figyelmet a Földközi-tenger keleti részére. A régiót a földgáz és a zöld energia potenciális forrásának tekintik, de a Görögország, Ciprus és Törökország közötti konfliktusok komoly kihívást jelentenek. Az EU legfőbb célja, hogy diverzifikálja gázforrásait és csökkentse az orosz energiaimporttól való függőségét, miközben továbbra is az éghajlatvédelmi célok elérésén dolgozik. A Földközi-tenger keleti része potenciálisan mind földgázt, mind zöld energiát biztosíthatna, de a régió instabilitása és konfliktusai bonyolítják a helyzetet.
Az Európai Unió így három kihívással néz szembe:
- egyensúlyt kell teremtenie a rövid távú energiabiztonság és a hosszú távú éghajlati célok között,
- támogatnia kell Görögországot és Ciprust,
- és figyelembe kell vennie Törökország szerepét a regionális energetikai együttműködésben.
Az Uniónak azonban a lehető leggyorsabb megoldásokra van szüksége a földgázellátás terén, mivel az orosz forrásokat rövid távon kell pótolni. Az EU ugyanakkor az energiaszektor szén-dioxid-mentesítésére is törekszik, és 2030-ig 30%-kal kívánja csökkenteni a földgázfogyasztást. Ezért az alternatív gázszállítók keresése elsősorban rövid- és középtávú projektnek mondható, ami miatt az új szállítási szerződések se nem lehetnek hosszú távúak, és nem kapcsolódhatnak új gázvezetékek finanszírozásához
A Földközi-tenger keleti medencéjében található gázmezők esetében csak korlátozott LNG-szállítások képzelhetők el Izraelből és az egyiptomi Idku és Damietta területén lévő létesítményekből, mivel a gázvásárlás ezeken a létesítményeken keresztül rövid távon az azonnali piacon történik, és az európai vállalatok globálisan versenyeznek a korlátozott szállításokért. Jelenleg a kelet-mediterrán térségből származó további szállítások rövid távon csak a 2021-es orosz kínálat mintegy 3%-át tudnák pótolni, ami valljuk be, eléggé csekély mennyiség. A régióban további gázmezők fejlesztése legkorábban is csak 2025 és 2026 között várható. Amíg az Európai Bizottság az európai földgázigény strukturális csökkentését tűzi ki célul, nem valószínű, hogy találnak majd olyan cégeket, amelyek hajlandóak milliókat befektetni az új infrastruktúrába.
Az elmúlt hónapokban a Ciprus partjainál lévő gáztartalékok kerültek a közbeszéd középpontjába. Az ENI, a TOTAL, az ExxonMobil, a Chevron, a NewMed Energy és a Shell energiaipari vállalatok négy gázmezőt fedeztek fel a Ciprusi Köztársaság kizárólagos gazdasági övezetében (EEZ): Aphrodite, Calypso, Glaucus és Cronos-1, amelyek becsült összmennyisége akár 600 milliárd köbméter gáz is lehet. Az ENI 2022 decemberében jelentette be a Zeus-1 gázmező felfedezését, amely hasonló méretű, mint a Cronos-1. A Chevron és partnerei megállapodást írtak alá az Afrodité gázmező fejlesztéséről, és tervezik egy csővezeték építését, amely az egyiptomi LNG-terminálokhoz csatlakoztatja az európai piacra irányuló export céljából.
Ennek a projektnek azonban számos politikai akadálya van: a ciprusi görögök és törökök között heves vita zajlik a nyereségmegosztásról, Törökország elutasítja Ciprus kizárólagos gazdasági övezetéről szóló megállapodásokat, valamint újfent beavatkozik a térségben folyó gázfeltárásokba. Ezek a konfliktusok azonban nem csak hogy veszélyeztetik a régió stabilitását és biztonságát, de el is riaszthatják a nemzetközi energiaipari vállalatokat attól, hogy a régióba fektessenek be.
Egy esetleges példa a régióból
Kép forrása: https://www.euronews.com/2022/10/11/israel-and-lebanon-reach-historic-us-brokered-maritime-border-deal
2022 októberében az izraeli miniszterelnök bejelentette, hogy sikeresen lezárultak a tárgyalások a szomszédos Libanonnal a közös tengeri határok meghatározásáról. A megállapodás lehetővé teszi a tengeri földgázfeltárást, és mérföldkő a két ország közötti kapcsolatokban (a két állam hivatalosan még mindig háborúban áll egymással Izrael 1948-as alapítása óta). A megállapodás értelmében Izrael kizárólagos jogot kap a Karish gázmező fejlesztésére, és a mezőt üzemeltető francia Total vállalattal kötött kiegészítő megállapodás értelmében részesedni fog a bevételekből.
Törökország üdvözölte a megállapodást, és kampányolt a ciprusi közösségek közötti vita hasonló formában történő rendezése érdekében a jövőbeni gázexportból származó bevételek elosztásáról. Ankara azonban nem jelezte, hogy hajlandó tárgyalni még közvetve sem a Ciprusi Köztársasággal, amelyet nem ismer el. A Ciprusi Köztársaság és Törökország közötti megállapodás azonban lehetővé tenné a sziget déli részén található gázmezők fejlesztését, és alternatív szállítási útvonalakat nyitna meg. A jelenlegi politikai körülmények között azonban, különösen a Görögországban, Törökországban és a Ciprusi Köztársaságban közelgő választások miatt, a közeledés iránya az elkövetkező hónapokban valószínűtlennek tűnik.
Regionális konfliktusok, mint hátráltató tényezők
2022 nyarán Törökország megkérdőjelezte Görögország szuverenitását az Égei-tengeren található szigetei felett, és elutasította az ENSZ és az EU azon célját, hogy a ciprusi konfliktus megoldására egy kétközösségi és kétzónás föderáció jöjjön létre. Ehelyett Törökország kétállami megoldáson és az "Észak-ciprusi Török Köztársaság" nemzetközi elismerésén dolgozik. Egyes elemzők Ankara revizionista politikájára figyelmeztetnek, és megjegyzik, hogy Törökország már javasolta a határait 1923-ban rögzítő lausanne-i szerződés felülvizsgálatát. Bár Törökország megpróbálta normalizálni kapcsolatait más regionális országokkal, köztük Egyiptommal, Izraellel és az Egyesült Arab Emírségekkel, nem sikerült megtörnie az ellene irányuló szkeptikus frontot, amelyet ezek az országok, valamint Görögország és a Ciprusi Köztársaság alkotnak.
Törökország célja, hogy a Földközi-tenger keleti medencéjéből, a Közel-Keletről és a Kaukázusból az EU-ba irányuló gázszállítások csomópontjává váljon, de ezt a célt nem fogja elérni a régió békéjének megzavarása mellett. Ankara orosz energetikai kapcsolatai továbbra is érintetlenek, 2021-ben a török gázimport 44,9%-át Oroszország adja, így érthető módon Ankarának nincs sok kedve Oroszország elleni nyugati szankciókhoz csatlakozni. Az ország vállalta, hogy 2053-ra klímasemlegessé válik, és ki kell dolgoznia egy szénkivonási stratégiát, amelyben a gáznak döntő szerepe van. Annak érdekében, hogy a megnövekedett gázigény miatt ne növekedjen az Oroszországtól való függősége, Törökországnak alternatívákat kell vizsgálnia, például a Földközi-tenger keleti medencéjéből vagy Azerbajdzsánból származó gázt.
Ciprusnak megvan a lehetősége a megújuló energiák felhasználására, hogy csökkentse a drága energiaimporttól való függőségét, és előmozdítsa az energetikai átmenetet. Az Európai Bizottság egy naperőmű létrehozását javasolja az ENSZ pufferzónájában, amelyet mindkét közösség használhatna. A bizonális villamosenergia-kereskedelem és az európai villamosenergia-hálózatba való integráció hozzájárulhatna a villamosenergia-hálózat stabilitásának növeléséhez és további közös projektek megvalósításához. A ciprusi törököknek az európai villamosenergia-hálózatba való integrálása elősegíthetné a két közösség közötti együttműködést, de politikailag ellentmondásos.
Szakértők szerint az Uniónak felül kellene vizsgálnia a kelet-mediterrán térség földgázkészleteinek értékesítésére szolgáló új infrastruktúrákkal szembeni ellenállását, hogy növelje az energiaellátási biztonságot és csökkentse az éghajlatot károsító széntüzelésű energiatermelésre való rászorulást. A szervezetnek továbbá ösztönözni kellene a kelet-mediterráni térségben a regionális együttműködést, beleértve a gázmegosztást és a ciprusi törökök bevonását a transznacionális projektekbe. Célszerű lenne az olyan transznacionális energiaprojektek támogatása, amelyeket nem érintenek a térségben zajló konfliktusok, mint például a görög-egyiptomi együttműködési projektek.
Az Unió folyamatosan keresi az új, alternatív forrásokat a háború kitörése óta, amelynek egyik haszonélvezője lehetne a Földközi-tenger keleti régiója. Ehhez azonban a mély, több évtizede húzódó geopolitikai konfliktusoknál kellene elásnia a csatabárdot a térség államainak, amely jelen helyzet szerint továbbra sem tűnik egyszerű feladatnak.
A blogbejegyzés az alábbi publikáció alapján készült: Moritz Rau (2023), Europas Energiekrise und der östliche Mittelmeerraum. doi:10.18449/2023A10, https://www.swp-berlin.org/publikation/europas-energiekrise-und-der-oestliche-mittelmeerraum
/cloudfront-eu-central-1.images.arcpublishing.com/prisa/YRJSWURXERM6SZCRWR4DB5GFIA.jpg)
