Az Európai Unió (és korábban az EGK) régóta foglalkozik a fejlődő országokkal. Ugyan az európai fejlesztési politikának 1992-ig nem volt kifejezett jogi alapja, mégis már korábban is számos lépés történt a gazdasági kapcsolatok elmélyítése érdekében. Jelen cikkünkben az Európai Unió fejlődő országokbeli szerepvállalásának a megnyilvánulásait szeretnénk röviden bemutatni.

Az EU és az ACP országok (másnéven AKCS országok, afrikai, karibi és csendes-óceáni) kapcsolata egészen 1975-ig nyúl vissza, amikor is aláírták az első Loméi Egyezményt. A Togó fővárosában aláírt megállapodás értelmében 46 fejlődő ország mezőgazdasági és feldolgozóipari termékei vámmentesen érkeznek a Közös Piac területére. Másrészt az EGK az Európai Fejlesztési Alapból pénzügyi, valamint az Európai Beruházási Bankon keresztül beruházási segélyt is biztosított az APC-országok számára. 1975 után három további egyezmény született (Lomé II, Lomé III., Lomé IV.), melyekkel alapvetően hat együttműködési terület jött létre:

• szabad (vám- és kvótamentes) piacra lépés az európai piacokra.
• az exportbevételek stabilizálására hozták létre a Stabex2 valamint a Sysmin3 stabilizációs rendszereket (az egy vagy néhány mezőgazdasági és bányászati termék exportjától függő országok – a világpiaci árak változása következtében csökkenő exportbevételeinek kezelése érdekében.)
• ipari együttműködés keretében az EU célja az ipari és technikai fejlesztés
• a technikai együttműködés során a gazdaságfejlesztés, valamint a modernizáció elősegítése volt az alapvető cél.
• a szabad külföldi működő-tőke áramlás biztosításában.
• pénzügyi támogatás az Európai Fejlesztési Alapból, az Európai Beruházási Banktól, illetve a közös költségvetés idevonatkozó tételeiből.

A Loméi Egyezmények öt-öt-öt, illetve tíz évre szóltak. Azonban az együttműködést mindkét fél folytatni kívánta, ezért 2000-ben a Lomé IV-et felváltotta a Cotonoui megállapodás. Az immár 79 országot magába foglaló egyezmény három pilléren nyugszik:

• gazdasági fejlesztés az AKCS-országok ipari, mezőgazdasági, valamint idegenforgalmi ágazataira összpontosítva;
• szociális és humán fejlesztés az egészség, az oktatás és az élelmezési szolgáltatások javítása céljából; valamint
• regionális együttműködés és integráció az AKCS-országok közötti kereskedelem ösztönzése és bővítése érdekében.

A Tanács infografikája a Cotonoui megállapodásról

A szerződésben foglaltak szerint a megállapodás 2020 februárjában hatályát vesztette. A partnerség folytatása érdekében 2018 szeptemberébe elkezdődtek a jövőbeli megállapodásokra vonatkozó tárgyalások. Első fordulója 2018 december 14-én, második fordulója 2019. április 4-én zárult le. A jövőbeli egyezmény várhatóan olyan ügyekre is ki fog térni, mint a demokrácia és az emberi jogok, a szegénység felszámolása, a béke és a biztonság, illetve a migráció és a mobilitás. Ugyan tavaly április óta nem történt érdemi előrelépés az ügyben, mégis jól látszik, hogy az EU és a fejlődő országok közöti együttműködés egyre több területre fog kiterjedni. Az eredeti február 29-ei határidőt azonban nemrég 2020. december 31-éig meghosszabbították. Érthető okokból a jelen helyzetben mindkét félnek a koronavírus elleni küzdelemmel kell foglalkoznia, azonban mindenképp érdemes fejünkbe vésni a dátumot, s figyelemmel kísérni az esetleges előrelépéseket.

Források:

https://www.consilium.europa.eu/hu/infographics/cotonou-agreement/

https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/cotonou-agreement/

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=LEGISSUM:r12101&from=en

Udvari Beáta: „Látványos eredménytelenség”: a Loméi Egyezmények hatásainak statisztikai vizsgálata